- Legalább így nem állt fenn a veszélye, hogy elkeverednek a postán… Tényleg, mi állt a jelentkezésedben?
- Magamról írtam. Arról, hogy ki vagyok, hogy miért szeretnék bekerülni a versenybe, hogy van egy kis zenekarom, ahol énekelek, és persze leírtam, hogy milyen zenét szeretek. Bár a szervezők csak egy-két példát kértek, én lelkesen felsoroltam az összes kedvencemet, az ACDC-től a No Doubt-ig.
- Maga a meghallgatás hogyan zajlott?
- Már maga az csoda volt számomra, hogy meghallgattak! Emlékszem, szinte sokkolt, amikor felhívtak, és elmondták, hogy szeptember kilencedikén várnak a TV2 központjában! Eleinte még az sem volt bizonyos, hogy el tudok menni, de aztán drága édesanyám összekuporgatta a vonatra valót… A meghallgatásról pedig már szinte csak az idegességre emlékszem. Arra, hogy ülök egymagamban, és várok. Órákat. Aztán néha körbenézek, és rácsodálkozom, hogy körülöttem mindenki rutinos: sokan hangvillákkal érkeztek, skáláztak, és látszott, hogy önbizalmuk is van. Ezzel szemben én annyira izgultam, hogy mikor végre sorra kerültem, lerúgtam a cipőimet, mert attól féltem, hogy kiesek belőlük.
- Azért én hiszem, hogy cipőkkel is sikerült volna a meghallgatás…
- Ki tudja? Mindenesetre egyszerre volt ijesztő és hihetetlenül felemelő élmény ott énekelni azok előtt az emberek előtt, akiket már akkor is annyira tiszteltem. Utólag egyébként, amikor visszanéztem a meghallgatásomon készült felvételeket, észrevettem, hogy annyira izgultam, hogy miközben énekeltem, a sorok között elfelejtettem levegőt venni!
- A verseny óta két év telt el. Utólag visszanézve milyen érzéseid vannak a Megasztárral kapcsolatban?
- Az egyik legcsodálatosabb dolog, ami valaha velem történt. Akkor, ott, teljesen megváltozott az életem. A jó irányba. Május huszadikát – ekkor nyertem meg a versenyt – a mai napig úgy ünneplem, mint második születésnapom. Ma már számomra nem más a Megasztár, mint életem legendája.
- Mit gondolsz, ebben a kis országban akadnak még felfedezetlen tehetségek? Erős lesz a mezőny a Megasztár 4-ben?
- Nem tudom, ez a válogatástól is függ. De üzenem mindenkinek, aki szeret énekelni, és aki érzi, hogy ez az, amire vágyik, jelentkezzen! Még ha oly csekélynek is tűnik az esély, meg kell próbálni! Csodák ugyanis vannak. Örülnék, ha mások is megtapasztalnák őket…
Kertész Gábor, Nők lapja 23. szám
Forrás: tv2.hu
Utolsó kommentek